A kolosszális Atlasz-szobrot, amely évszázadokig az ókori romok között feküdt eltemetve, 20 éves kutatási és restaurálási projektet követően rekonstruálták, hogy elfoglalja méltó helyét a szicíliai Agrigento görög templomai között.
A Kr. e. 5. századból származó, 8 méter magas szobor egyike volt annak a közel 38 szobornak, amelyek a Zeusz-templomot díszítették, amelyet a valaha épült legnagyobb dór templomnak tartanak, annak ellenére, hogy soha nem fejezték be.
A szobrokat 1812-ben fedezte fel Charles R. Cockerell, egy fiatal brit építész, aki Agrigentóban járt, hogy tanulmányozza az i. e. 582 körül alapított Akragas ókori város romjait. Cockerell az elsők között volt, aki felismerte, hogy a régi Zeusz-templom közelében található masszív homokkődarab nem a szentély lábazatának része, hanem egy Atlasz-szobor feje.
A görög mitológiában Atlasz egy titán volt, aki egy Zeusz elleni háborúban fellázadt. Büntetésül arra kényszerítették, hogy a vállán tartsa az eget. A mitológiai Atlasszal ellentétben azonban a kőből készült hasonmások nem tudták örökké tartani Zeusz templomát.
A Szicília déli tengerpartján található Agrigentóban időszámítás előtt 582-ben alapítottak várost a görögök. A város nagyon hamar felvirágzott, több tízezer ember élt itt, és hét hatalmas templomot építettek. Időszámítás előtt 406-ban viszont megtámadták őket karthágóiak, és elfoglalták, majd lerombolták a város nagy részét.
A rövid életű városban építették fel a korszak legnagyobb templomát. Ezt soha nem fejezték be, mert a karthágóiak még a tető megépülése előtt lerombolták a falakat. Az épülethez viszont így is elkészült a falak előtt álló, és a tetőszerkezetet tartani hivatott 38 különleges Atlasz-szobor.
Az Atlasz-szobor maradványait 1812-ben találta meg a brit Charles R. Cockerell, amikor a görög templom romjait próbálta meg feltárni. Cockerell később a szobor többi darabját is azonosította. Most egy 20 éves kutatómunka után rakták össze megint a szobrot, amit bárki megnézhet a szicíliai Agrigentóban található Templomok völgyében.
A Templomok Völgye ma már az Unesco világörökség része és a világ legnagyobb régészeti parkja, amely 1600 hektáron terül el, és hét templom romjait, városfalakat, egy bejárati kaput, egy agorát, egy római fórumot, valamint nekropoliszokat és szentélyeket tartalmaz.
