Abbázia (mai nevén Opatija) egyik legemblematikusabb jelképe a százéves sétány. Egy kis pihenő a padon, hozzá a tenger és a csodaszép Kvarner-öbölre nyíló panoráma a legjobb módja a kikapcsolódásnak.
Az Abbáziai Riviéra településeit – Volosko, Abbázia, Ičići, Ika és Lovran – felfűző tizenkét kilométer hosszú tengerparti sétány nemrég ünnepelte fennállásának századik évfordulóját.
Az első abbáziai hotelek, a Kvarner 1884-es és az Imperial 1885-ös megnyitásának idején kezdték el építeni a híres partmenti sétányt, a lungomarét. Építése hivatalosan 1885-ben vette kezdetét és Abbázia klimatikus gyógyhellyé történt nyilvánításának évében, 1889-ben ért véget. A sétányt később egészen Lovranig meghosszabbították, majd hivatalosan 1911-ben adták át.
Az elmúlt száz évben az Abbáziát és annak riviériáját jelképező sétányon rengeteg turista grasszált végig, hiszen aki Abbáziában időzik, az véletlenül sem mulasztja el ezt az élvezetet. A Hollywood-i Híresek utcájára hajazva, Abbázia híres promenádján is márványcsillagokat helyeztek el, amelyekkel a Horvátországot a sport, művészeti és egyéb területeken népszerűsítő hírességek előtt tisztelegnek.
Az év minden szakában közkedvelt sétány a tengerre és s csodaszép Kvarner-öbölre nyíló panorámával kiváló rekreációs terep, a sziklának csapódó hullámokból felszabaduló tengervíz cseppeknek köszönhetően pedig egyszersmind kiváló tengeri terápiás hely. Az év minden szakában csábító sétányról csodálatos kilátás nyílik Abbázia lenyűgöző látképére, melyhez a sétány kortársai, a Kvarner és az Imperial szállók, az Učka-hegy, illetve a vidék egyéb nevezetességei is hozzátartoznak.
A horvát turizmus idős hölgyeként titulált Abbázia messzeföldön híres üdülőhely, amely még az osztrák-magyar arisztokrácia idejében lett exkluzív nyaralóhellyé.
Kevésbé ismert azonban, hogy Abbázia hátországa is sok érdekességet kínál. Abbáziai hátországának revitalizációja céljából újították fel nemrégiben az Abbázia központjából Veprinac óvárosáig vezető több száz éves sétautat, melyet kiszélesítettek, leburkoltak, kijavították az elkorcsosult kőrészeket, új túrajelzéseket, pihenőpadokat, illetve a település és a Veprinachoz vezető út múltját ismertető négynyelvű információs táblákat helyeztek ki. Az utat a helyiek egykoron napi gyakorisággal használták, ezen keresztül sétáltak le a tenger partjára, ahol terményeikkel kereskedtek. Napjainkban pedig egy kellemes, a mindennapi nyüzsgés előli menedékként szolgáló séta útvonala.
A kötelező látványosságai között találjuk a valószínűleg 1420-ban épült Szt. Jakab-templomot. Ez az apátság (opatija) lett később a település névadója. Napjainkra alig őrzött meg valamit eredeti kinézetéből. Amint azt a kapu feletti felirat tudtunkra adja, 1506-ban Simon apát építtetett egy új templomot vagy építtette át a már meglévő templomot, amely a 18. végén teljes körű felújításon esett át, majd a múlt század 30-as éveiben jelentős bővítést végeztek rajta. A templomban őrzik a neves horvát szobrászművész, Ivan Meštrović Pieta című domborművének a másolatát.
Szintúgy érdekes az Imperial szállóval átellenben elhelyezkedő gyönyörű abbáziai parkban, a Szt. Jakab-templom tövében lévő Helios és Selena szökőkút, amely a Napot és a Holdat a mitológiai testvérpár alakjában ábrázolja.
Az Angyali üdvözlet-templom Abbázia legszebb látképei közé tartozik. Szépséges külsejével és lenyűgöző megjelenésével Abbázia ékköve és teszi teljes várossá.
Abbázia legrégebbi és meglehet legszebb villája, a Villa Angiolina 2007 óta ad otthont a Turisztikai Múzeumnak. Az épületet 1844-ben hotelnek emelte egy olasz iparos.
A Villa Jeanette oldalán tábla hirdeti, hogy Móra Ferenc ott írta az Ének a búzamezőkről című regényét. Hazautazása előtt egy nappal megihlette az írót a Szent Jakab templom harangja, fölidézte benne az alföldi búzamezők látványát. Ott maradt és négy hét alatt elkészült a könyvvel. Ebben – az akkor még közvetlenül a tengerparton álló – villában üdült Gustav Mahler osztrák zeneszerző is.
A neves magyar orvosnak, Markusovszky Lajosnak (1815-1893), az orvostovábbképzés és közegészségügy reformátorának, Abbázia népszerűsítőjének tábláját a Hotel Bellevue-n, halálának színhelyén helyezték el.
A másik neves magyar orvosnak, Szegő Kálmánnak (1863-1933) is állítottak emléket. Azt írják róla, hogy az abbáziai gyógyturizmus alapítóinak kimagasló alakja. 1894 és 1924 között a mai Belvedere szálloda épületeiben működtette ismert gyermekszanatóriumát.
A magyar vonatkozású Amerikai kertben tengerre nyíló kilátás és botanikuskert várja a látogatókat. Az Amerikai kertet a gazdag magyar vállalkozó, Kurucz Mihály építette feleségének az 1900-as évek elején.
Opatija belvárosából induló Carmen Sylva erdei sétányt, amelyről remek panoráma nyílik a Kvarner-öbölre.
Az Opatijához tartozó Veprinac faluból lenyűgöző kilátás nyílik a tengerre. Az egykori középkori várból mára csak egy három nyílású kapu maradt meg. A várkapun át széles, kövezett út vezetett át, amely a várat elválasztotta a település belső részétől és kőlépcsők vezettek a város legmagasabb pontjára, ahol a Szent Márk plébániatemplom áll. A Szent Márk templom körüli platót egykor védőfalak övezték. Ez volt a település tulajdonképpeni fellegvára. Két őrtornyának egyikét 1866-ban harangtoronnyá alakították át. A másik torony maradványai mintegy két méter magasan állnak. A falakon kívül a Brituh magaslaton egykori laktanya romjai láthatók. A Brituhon kilátó található, ahonnan pompás kilátás nyílik a Kvarner-öbölre, mely Kraljevicáról egészen a Cres szigetig belátható.