Görögország leghíresebb látványossága az i.e. előtti V. századi ókori műemlékegyüttes, benne a Parthenon templommal.
Az Akropolisz az UNESCO világörökség része és Görögország leglátogatottabb régészeti helyszíne, évente több mint hárommillió látogatót fogadott. A helyszínen folyamatos és rendszeres restaurálási és ásatási projektek folynak a 19. század óta.
Parthenon
A Parthenon az antik Görögország leghíresebb még létező építészeti műemlékeinek egyike. Az templomot Athéné Parthenosz, azaz a szűz Pallasz Athéné tiszteletére emelték i.e. 447 és 432 között.
A márványból emelt templomot szobrok százai díszítették és gyakorlatilag a 17. századig, a török megszállásig épségben fennmaradt. 1687-ben az Athént ostromló velencei haderő ágyútűz alá vette az Akropoliszt, s felrobbantotta a lőporraktárnak berendezett Parthenont.
A Parthenon fennmaradt 96 frízdarabjából 56 a British Museumban található. A 19. század elején Lord Elgin, az akkori konstantinápolyi brit nagykövet az Akropoliszon lévő Parthenon és egyéb műemlékek legjobb állapotban megmaradt részeit szétszerelte, és Angliába szállíttatta. Athén már több mint negyedszázada követeli a visszaszolgáltatásukat. A londoni múzeum azzal indokolja a kérés visszautasítását, hogy Görögországban nincs megfelelő hely a fríz darabjainak megőrzésére.
Ezüstpénzek millióit őrizhették a Parthenón padlásterében. Athén, amely az i.e. 5. században az egyik leggazdagabb és leghatalmasabb görög városállam volt, vezetője lett egy adófizető közösségnek, amelynek az volt célja, hogy megvédjék a görög területeket a perzsákkal szemben. A déloszi szövetség pénztárát i.e. 454-ben Athénba szállították és az ókori görög szerzők némelyike említést tesz arról, hogy a pénzérmék jelentős részét az Akropoliszon őrizték, ám nem nevezik meg, hogy pontosan hol tárolták a kincseket.
A történészek szerint a pénzek tárolására a legmegfelelőbb hely a Parthenón padlástere lehetett. A hatalmas, 50 méter hosszú és 19 méter széles terület állt a rendelkezésre, a padlástér magassága pedig a tetőgerincnél elérte a 3 métert. A szentély plafonját masszív cédrusgerendákból építették, így elbírta a hatalmas súlyt, ráadásul fennmaradt a padlástérbe vezető lépcső, amely a tudós szerint nem kultikus, hanem gyakorlati célokat szolgált.
Micromeria Acropolitana: virág, amely csak az Akropoliszon nő
Az Akropolisz szikláin elszórtan található egy kis növény, a Micromeria acropolitana minden évben májustól júniusig virágzik, és rózsaszínbe borítja az Akropolisz szikláit.
A mindössze 5 és 30 centiméter közötti magasságú növény mellett könnyen elsétálhatunk anélkül, hogy észrevennénk. Pedig ennek a szerény virágnak, amelyet a görögök és a botanikusok egyaránt kedvelnek, érdekes története van.
A növényt 1906 nyarán fedezte fel két francia botanikus, Rene C.J.E. Maire és Marcel G.C. Petitmengin, és „In Acropoli Athenarum” című munkájukban szerepelt. A Micromeria acropolitana tudományos besorolását mindössze két évvel később Eugen von Halacsy osztrák botanikus végezte el, aki „Micromeria athenae” néven írta le, majd „Conspectus Florae Graecae” című szövegében a jelenlegi nevére, „Micromeria acropolitana”-ra változtatta.
Furcsa módon a növény nem sokkal felfedezése után kihaltnak hitték, de 2006-ban, száz évvel az első megtalálása után újra felbukkant az Akropoliszon.
A görög biológus, Grigoris Tsounis volt az első, aki 2006-ban újra felfedezte a kihaltnak hitt növényt. Az Akropolisz egy eldugott területére bukkantak, ahol több mint kétszáz növény virágzott. 2009-ben Dr. Kit Tan dán biológus, a Koppenhágai Egyetem professzora megerősítette, hogy az általuk felfedezett növények valóban a híres Micromeria acropolitana.
Ez a megerősítés azt jelentette, hogy az egyedülálló növény valóban nem halt ki, hanem természetes ökoszisztémájában, az athéni Akropoliszon virágzott.
A hely, ahol a növények virágoznak, titokban maradt, hogy ne zavarják az érzékeny növényvilágot. Bár a növény az egész Akropoliszon megtalálható, ezen a rejtett helyen a veszélyeztetett Micromeria acropolitana zavartalanul virágzik.
Naponta legfeljebb húszezer ember keresheti fel az Akropoliszt
2023 szeptemberétől szabályozzák az athéni Akropolisz látogatását, így a látogatók számát is, hogy csökkentsék a tömeges várakozást és zsúfoltságot a csúcsidőkben.
Az Akropolisznak jelenleg naponta akár 23 ezer látogatója is lehet. Bár a helyszín este 8 óráig van nyitva, a látogatók többsége a reggeli órákat választja, vagyis olyankor szinte dugó van az Akropoliszon. Ezért ezentúl naponta legfeljebb húszezer ember keresheti fel Görögország leglátogatottabb műemlékét, és idősávokba lesznek beosztva a nyitvatartás tizenkét órája alatt.
A görög kulturális minisztérium napi 20 ezer látogatóban határozta meg a limitet, és hogy tartani is tudják ezt, egy foglalási oldalt hoztak létre, amelyen keresztül óránként időbeosztást kínálnak a látogatóknak.
Az új idősávrendszert „kísérleti jelleggel” 2023. szeptember 4-én vezetik be, véglegesen várhatóan 2024 áprilisától.
A döntés célja a 2500 éves Akropolisz megóvása, valamint a látogatók élményének a javítása.
Akropolisz Múzeum
Az Akropolisz Múzeum a Parthenontól alig 400 méterre magasodó épület. Az Akropolisz lábánál elhelyezkedő csupa üveg múzeum Bernard Tschumi svájci sztárépítész nevéhez fűződik, aki sikeresen kihasználta a természetes fény adta lehetőségeket, s igyekezett „beépíteni” az épületbe a görög főváros csodálatos panorámáját: szinte minden teremből gyönyörködhetnek a látogatók az athéni nevezetességek látványában. Az épületnek három fő- és két közbülső szintje van. Üvegfelülete 1200 négyzetméter.
A múzeum legfelső szintjén annak legfőbb templomát, a Parthenont kelti életre. Itt sorakoznak fel a Parthenon 2500 éves szobrai, s fel vannak tüntetve a hiányzó műalkotások, összesen mintegy 4000 műtárgy. A Londonban lévő márványok helyét istenek, hősök és állatok gipszöntvényei töltik ki. Némely alkotás azonban mindörökre elveszett, háborúk és természeti csapások áldozatává vált.
A felsőbb szintekre széles lépcsősor vezet, amely a látogatót a Propülaiára, az athéni Akropolisz Mnésziklész által tervezett kapuépületére emlékezteti. A múzeum bemutatja az Akropolisz összes korszakát, beleértve a preklasszikus kor művészetét. Az épület érdekességei közé tartozik a földszinti üvegpadló, amelyen keresztül a látogatók figyelemmel kísérhetik a lent folyó régészeti feltárásokat.
A múzeum új szárnyában kapott helyet egy Pompejihez hasonló régészeti terület. A négyemeletes épület alatt egy egész háztömbnyi ókori villát, utcát, műhelyt és fürdőt tártak fel a régészek.
A romok a késő klasszikus kortól a kora bizánci korig (i. e. 5. sz. – i.sz. 12. sz.) datálhatók, feltárásuk 13 évbe telt. Az ókori Athén falai között ez az ásatás volt az egyik legnagyobb, és többet segített az athéni demokrácia megértésében, mint bármelyik másik. A régészek majdnem 50.000 műkincset találtak, beleértve kevéssé ismert istenségek szobrait.