Innsbruck felfedezését Bergiselben kezdjük – a tiroli szabadságharc történelmi terepe, a téli olimpiai játékok (1964, 1976) és a Négysáncverseny helyszíne. Az iraki-brit építésznő, Zaha Hadid (1950-2016) tervezte merész új épületet 2002-ben adták át, amely nemcsak sportlétesítményként működik kilátóterasszal és étteremmel, hanem az Aranytető mellett ma már a város modern nevezetessége is.

Az Inn városát először 1187-ben említi egy oklevél, és fontos észak-déli és kelet-nyugati útvonalak kereszteződéseként volt jelentős. Innsbruck a kereskedelemmel együtt növekedett, és ma mintegy 130 000 lakos él itt. A különböző kulturális korszakok neves építészei nyomot hagytak a város arculatán. A Maria-Theresien-Straße-n például impozáns régi épületek állnak, amelyeket a Nordkette 2300 méter magas gerince tornyoz. Bécshez hasonlóan a tiroli fővárosban is található a Hofburg, a Habsburgok egyik legfontosabb reprezentatív épülete.

A Hofkirche is megér egy látogatást. I. Maximilian császár sírjának elhelyezésére épült. Innsbruck a császár egyik kedvenc helye volt. Míg ő maga valójában Wiener Neustadtban van eltemetve, és a Hofkirche egy üres sírkamra – amelyet a híres „fekete emberek” szegélyeznek -, Andreas Hofer itt találta meg végső nyughelyét.

A híres Aranytető a 2657 tűzaranyozott rézzsindellyel szintén Maximiliánra vezethető vissza. A gótikus lelátó (1497-1500) az udvar légies nézőtereként szolgált. Maximiliánt a balusztrád közepén Burgundi Mária és Bianca Maria Sforza feleségével, Burgundi Máriával és Bianca Maria Sforzával együtt ábrázolják. A múzeum Maximilian korát követi nyomon a dísztermekben.