Az éghajlatváltozás pusztító jövőt ígér Velencének. Pedig a lagúnavárosnak mindig is meg kellett küzdenie a vízzel: új kutatási eredmények azt feltételezik, hogy a MOSE mobil gátrendszer már csak néhány évtizedig lesz képes megvédeni a megállíthatatlanul emelkedő tengerszint ellen. Az áradások intenzitása és gyakorisága folyamatosan növekedne, és 2150-re elérné a kritikus szintet. A város nagy része ekkor tartósan víz alá kerülne.
Az Olasz Geofizikai és Vulkanológiai Intézet (INGV) a legfrissebb éghajlati előrejelzések alapján lehetséges árvízforgatókönyveket dolgozott ki. Modellezték, hogy mi történne 2050-ben, 2100-ban és 2150-ben, ha nem építenek további rendszereket a lagúna védelmére a jelenleginél magasabb tengerszint ellen.
„A tanulmányt azzal a céllal végeztük, hogy információt szolgáltassunk a velencei lagúnában a tengerszint emelkedésének következő alakulásáról, hogy megértsük, hogyan érintheti ez a világ egyik legikonikusabb városát” – mondta Marco Anzidei, az INGV kutatási koordinátora.
„Az adatok azt mutatják, hogy a döntéshozóknak és a helyi hatóságoknak mielőbb aktualizálniuk kell a területrendezési és kockázati terveiket, és konkrét intézkedéseket kell hozniuk Velence és a lagúna védelme érdekében” – követelte Anzidei. A helyi lakosságot tájékoztatni kell és fel kell készíteni a szélsőséges eseményekre.
Az olasz egyetemek és kutatásért felelős minisztérium által finanszírozott tanulmány szerint a tengerszint emelkedése a lagúnában már a történelmi idők óta megfigyelhető, és a sebezhetőséget napjainkban az éghajlatváltozás hatásai csak fokozzák. Ehhez jön még a város alatti talajszint folyamatos süllyedése, ami évente hét millimétert tesz ki. Velence nemcsak fuldoklik, hanem egyúttal süllyed is.
A lagúna alacsonyabban fekvő területei jobban ki lennének téve az árvízveszélynek, ami súlyos következményekkel járna a parti infrastruktúrára és a gazdasági tevékenységre nézve. „A tengerszint emelkedése, különösen ha helyenként felgyorsul a földsüllyedés miatt, egyre súlyosabb és szélesebb körű part menti erózióhoz, a partok visszahúzódásához és áradásokhoz vezet, amelyek jelentős környezeti és társadalmi-gazdasági hatásokkal járnak a lakosságra és a város történelmi örökségére nézve” – mondta Anzidei.
A világörökségi helyszínt visszafordíthatatlan romlás fenyegeti. Az évszázad vége felé a tanulmány szerint a 60 centiméteres átlagos tengerszintet meghaladná.
Összehasonlításképpen: a Szent Márk tér csak 80 centiméterrel van a tengerszint felett. További néhány centiméteres emelkedés azt jelentené, hogy a Szent Márk tér ekkor tartósan víz alá kerülne.
„A legrosszabb forgatókönyv szerint a tengerszint 2150-ben akár 3,47 méterrel is emelkedhet a Giudecca csatornában lévő Punta della Salute mérőállomás referenciaértéke fölé olyan szélsőséges árvízi események során, mint amilyenek 1966-ban és legutóbb 2019-ben voltak” – írják Tommaso Alberti és Daniele Trippanera, mindketten az INGV kutatói és a tanulmány szerzői.
A rendkívüli vízszintemelkedés miatt 2150-re az elönthető terület mintegy 139 négyzetkilométert érne el, és a kiterjedés akár 226 négyzetkilométer is lehet. A két kutató szerint ez azt jelenti, hogy „további célzott intézkedések nélkül Velencét súlyosabban fogják érinteni az árvízi jelenségek”.
A vizsgálatok kimutatták, hogy a tengerszint meghaladhatja a MOSE rendszer kapacitását, amely Velencét akár három méter magas árvizektől és a tengerszint akár 60 centiméteres emelkedésétől is megvédi. A gát 78 fémkapuból áll – mindegyik 30 méter magas, 20 méter széles, öt méter vastag és 250 tonna súlyú -, amelyeket dagálykor a lagúna elé emelnek. A nevet a bibliai Mózes próféta ihlette, aki a gáthoz hasonlóan a vizet is kettéválasztotta.
Évtizedekig tartó tervezés, évekig elhúzódó kivitelezés, korrupció és bő hétmilliárd eurós költség előzte meg a MOSE 2020-as befejezését. Egy minisztert négy év börtönbüntetésre ítéltek, és egy, a Berlusconi családhoz tartozó pénzügyi holding is részt vett az építkezésben. Ráadásul a rendszer hatékonyságát a tervezés kezdete óta megkérdőjelezik. A MOSE mobil gátrendszert rendkívüli eseményekre tervezték, nem pedig a tengerszint megállíthatatlan emelkedésére.
A gát egyre gyakoribb lezárása a lagúna ökoszisztémájára is hatással lenne. Amikor a kapukat felhúzzák, azok nemcsak az árvizet tartják távol, hanem korlátozzák a lagúna és a tenger közötti vízcserét is. A környezetvédők már az építkezés során figyelmeztettek arra, hogy a tengervíz hiánya miatt a város pöcegödörré válik.
