A Rómától mindössze egy órányira északra, a Lago di Bolsena közelében fekvő, jó állapotban fennmaradt középkori város, Viterbo vonzza a látogatókat, különösen azokat, akiket lenyűgöz Dante és az Isteni Színjáték.

A költő halálának 700. évfordulója alkalmából kiépített sétaútvonalat indított az Isteni Színjátékban említett, Viterbóhoz kapcsolódó helyeket és alakokat követi nyomon.

A városközpontban szétszórt kilenc, a nevezetességek helyét jelző tábla négy nyelvre lefordított képeket és leírásokat tartalmaz, valamint egy QR-kódot, amellyel további információkat olvashatunk okostelefonunkon.

Pápai palota

Viterbo a 8. században Kis Pippin ajándékaként a pápasághoz került. A 11. század végétől szabad város.

Virágzását jól jellemzi, hogy a 12. században több lakója volt, mint Rómának.

1192-től püspöki, 1257-81 között pápai székhely. Itt választották meg IV. Orbán, V. Hadrián, XXI. János és III. Miklós pápát. 1396-ban ismét a pápai állam része.

Viterbo leginkább arról ismert, hogy a 13. században két évtizedig a pápaság székhelye volt – olaszul „la città dei papi” néven emlegetik. Dante öt pápát említ az Isteni Színjátékban, akik vagy Viterbóban éltek, vagy ott temették el őket.

Viterbo történelmi központja az egyik legjobban megőrzött Közép-Olaszországban. A régebbi épületek (különösen a templomok) közül sok az ókori romokra épült. A Palazzo dei Papi a város egyik fő látványossága, mivel a pápaság székhelye volt; Rómában a bajok idején vidéki rezidenciaként vagy menedékként is szolgált.

A leghosszabb pápaválasztó konklávé is Viterbóban történt,1268-ban két év, kilenc hónap és két napon át tartott. A bíborosok azt követően sem tudtak megegyezni az új pápa személyéről, hogy drasztikusan csökkentették élelmiszer adagjukat, ennek ellenére a szükséges kétharmados többség nem jött létre. Csak miután a feldühödött lakosság megkezdte a választási helyiség tetejének elbontását, az őszi viharos esőzés miatti félelmükben 1271 szeptemberében a bíborosok megegyeztek X. Gergely személyéről.

Termálforrások

Viterbótól nyugatra számos forrás található, amelyeket gyógyító hatásuk miatt ünnepelnek, és amelyeket már az etruszk és római idők óta használnak. A leghíresebbek közé tartoznak a „Bulicame”, azaz a bugyogó hely néven ismert termálforrások, amelyek hírneve még a száműzött Dante fülébe is eljutott. Az Inferno 14. énekében írta le őket.

Viterbói Szent Róza

A XIII. században, az olaszországi Viterbóban élt Szent Róza – akinek teste természetes úton mumifikálódott, és tökéletes állapotban őrződött meg. Szívrendellenesség vezethetett ahhoz, hogy a lány 1252-ben, 18-19 éves korában meghalt.

A Cantrell-szindróma rendellenesség miatt – melynél a szívet az izmok és a szegycsont nem védi, csak a bőr fedi – a lány szívének lüktetése látható lehetett bőrén keresztül is, ezért is gondolhatták kortársai különlegesnek.

Róza szegény, de vallásos családban született. Noha életrajzáról keveset tudunk, állítólag már kisgyermekként csodákat tett. Háromévesen állítólag feltámasztotta anyai nagynénjét. Hétévesen már visszavonult életet élt, a vezeklésnek szentelte magát. Hanyatló egészsége ellenére később Assisi szent Ferenc rendjébe lépett, szülővárosának, Viterbónak lakóit pedig kegyes, bűnbánó életre szólította fel, hogy ezzel szabadítsák meg a II. Frigyes német-római császár uralma és a politikai ármány alól a város.

Erős császárellenes fellépésének sikere miatt a helytartó száműzte. 1250 decemberének elején Róza állítólag megjósolta a császár halálát. Próféciája december 13-án igazolódott, ezen a napon halt meg II. Frigyes. Ezután a lány Vitorchianóba ment, melynek lakói – a település krónikái szerint – boszorkánysággal vádolták meg. Róza azonban nemcsak tagadta a vádakat, hanem állítólag ennek bizonyítására három órán át sértetlenül viselte el egy máglya lángjait. A következő évben visszatért Viterbóba, ahol a helyi zárdába akart belépni, ám családja szegénysége miatt visszautasították. Noha beletörődött az elutasításba, megjósolta, hogy halála után majd a falak közé kerül. Életének hátralévő néhány hónapját apja házának apró cellájában töltötte, itt is halt meg.

Hosszú kanonizációs eljárás után végül 1457-ben avatták szentté, a katolikus naptár szeptember 4-ét jelölte ki dicsőítésére, amely napon Viterbo lakói körmeneten hordozzák a múmiáját tartalmazó koporsót.

Árpád-házi Szent Erzsébet koponyaereklyéje Viterbóban 

2002-ben Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére oltárt és emléktáblát avattak Viterbo ferences rendi templomában. 

Egy régi hagyomány szerint a viterbói ferences templomban, a San Francesco alla Roccában őrzik Árpád-házi Szent Erzsébet koponyaereklyéjének maradványait. Erzsébet 1231. november 17-én halt meg Marburgban, itt temették el a ferencesek kórházának kápolnájában.

IX. Gergely pápa 1235. május 27-én szentté avatta őt, 1236-ban végezték az exhumálást. A csontokat 1249-ben helyezték el a tiszteletére épült marburgi templomban. A lutheránus vallású Hesseni Fülöp, Szent Erzsébet leszármazottja 1539-ben elvitte a templomból az ereklyéket, hogy megakadályozza azok tiszteletét. 1548-tól a császár rendeletére a csontokat vissza kellett szolgáltatni.

1583-tól datálódik a hagyomány, amely szerint Szent Erzsébet koponyaereklyéjét Viterbóban őrzik.