Venzonét története során kétszer rázta meg súlyos földrengés.
Az 1348-as friuli földrengés január 25-én késő délután tört ki. Epicentruma a mai Friuli-Venezia Giulia (Olaszország) és Karintia (Ausztria) tartományok határa mentén lehetett. Pusztítása a Keleti-Alpokra és az Appennini-félszigetre terjedt ki (egészen Nápolyig); s mintegy 5-10 ezer halálos áldozatot követelt. A korabeli feljegyzések tanúsága szerint a földrengés az Észak-Itáliát ugyanekkor elért fekete halállal összekapcsolódva apokaliptikus hangulatot keltett.
A földmozgás mintegy 2 percig tartott: a pontos adat Giovanni de Parma trenti prebendáriusnak köszönhető, aki leírja, hogy a rengés alatt három Miatyánkot és három Üdvözlégyet lehetett volna sietség nélkül elmondani.
Az 1976. május 5-i földrengés 56 másodpercig tartott. A hatalmas pusztításban 47-en meghaltak. A szeptember 15-i utórengés következtében a teljes óváros elpusztult.
Venzone kisvárost az 1976-os, Friulit megrázó súlyos földrengés után máig az újjáépítés szimbólumának tekintik. A katasztrófa után a lakosság sikeresen ellenállt az olasz kormány azon tervének, hogy a szinte teljesen elpusztult középkori központot modern épületekkel helyettesítsék. Végül sikerült helyreállítani a történelmi épületeket és a karintiai hercegek által a 14. században épített városfalakat.
Duomo di Sant’Andrea Apostolo
A több mint 600 éves dómot is újjáépítették a romokból. A mellette álló temetőkápolna kriptájában öt múmia látható. A teljesen kiszáradt, tehát nem bomlott testek a mai napig fejtörést okoznak a tudósoknak. Mindannyian a székesegyház kőpadlójában lévő sírokból származnak, ahová 1348 és 1881 között temették el a papság tagjait és különösen prominens polgárokat.
Az első múmiát 1647-ben fedezték fel építőmunkások egy 14. századi sírban. Görbe gerince miatt „il Gobbo” (a púpos) néven emlegetik. A bonyolult röntgen- és CT-vizsgálatok mostanra egyértelművé tették, hogy a férfi 45 és 60 éves kora között halt meg. Soha nem volt púpos, a görbület halála után következett be – valószínűleg a mumifikálási folyamat eredményeként.
Cappella di San Michele
Az „il Gobbo” megjelenését követő 250 év alatt állítólag összesen 42 múmiát találtak a székesegyházban. Aki Venzone-ba érkezett, nem hagyhatta ki a látványukat. A francia katonák 1797-ben olaszországi hadjáratuk során szuvenírekre vadásztak, ezért néhány holttestből azóta is hiányoznak az ujjak és a lábujjak. Valószínűleg ebből az időből származik a legenda Napóleon azon kívánságáról, hogy Venzone-ban temessék el, hogy testét megőrizzék az utókor számára.
A történelem még híresebbé tette a múmiákat. Az „eltűnési esetek” miatt 1976-ra számuk 22-re csökkent. Legalább egy holttest a tudomány szolgálatában veszett oda. A 20. század elején boncolták fel, hogy kiderítsék, mi okozta a mumifikálódást. Sokáig a legmeggyőzőbb magyarázat az volt, hogy a fakoporsókba temetett holttesteket penész fertőzte meg. A kőpadló magas kalcium-szulfát-tartalmával együtt feltehetően ez volt felelős a gyors kiszáradásért.
„Ma már jelentős kétségek merültek fel ezzel az elmélettel kapcsolatban” – mondja Dario Piombino-Mascali olasz múmiakutató. Amikor Arthur C. Aufderheide amerikai paleopatológus a legmodernebb módszerekkel megvizsgálta a múmiákat és a katedrálisban lévő sírokat, nem tudta felfedezni a penész nyomát. Aufderheide a kiszáradás okát a halottak száraz környezetében sejti.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az elméletet nem lehet ellenőrizni. A halottakat már nem a székesegyházban temetik el. A holttestek tehát megmaradnak egy egyedülálló „csodának”, amellyel a hátborzongató tényezők mellett Venzone lakói is megbarátkoztak: vicces múmiakarikatúrák díszítik az óváros boltjait, ahol zsetonokat árulnak a kriptában lévő kiállítási forgóajtót nyitó zsetonokért.
A Szent Mihály-kápolna kriptájában található kiállítás egész évben 9 és 17 óra között, sőt nyáron este 7 óráig látogatható. Közvetlenül a székesegyház mellett, a Piazzetta Duomo téren található. A régi városközpontban található, múmia feliratú üzletekben a forgókapu kinyitásához zsetonokat lehet vásárolni.