A Szent Lépcsőnek (Scala Santa) nevezett kegyhely Rómában, a lateráni Szent János-bazilikával szemben található. Egy 28 fokból álló, fehér márvány lépcsősorról van szó, amely a hagyomány szerint a jeruzsálemi várból származik. I. Constantinus római császár anyja, Szent Ilona hozatta Rómába 326 körül.
Szent Lépcső
A középkorban Pilátus lépcsőjének nevezték, mivel azt tartották, hogy a lépcső Pontius Pilatus római kormányzó jeruzsálemi palotájában állt: ezen a lépcsőn haladt fel Jézus, amikor kihallgatásra ment Pilátushoz. A megkínzott Krisztus vére ráhullott a lépcsőre és ennek nyomát a lépcső megőrizte.
A Rómába hozott ókori lépcsőt először a római pápák korábbi székhelyén, a régi lateráni palotában helyezték el, majd 1589-től önálló, a Szentek szentje nevű kápolnát építették köré, ahol a mai napig látható. A lépcsősor 1721-ben diófa burkolást kapott, hogy megkíméljék az elhasználódástól. A burkolaton kisebb „ablakokat” hagytak, amely alatt Jézus vérét tisztelhetik a hívők.
A Rómába érkező zarándokok számára a Szent Lépcső az egyik leglátogatottabb helyszínnek számít. Építészeti relikviaként ismert, amelyet évente 2 millióan keresnek fel. A hívők térdelve haladnak fel a lépcsősoron, imádkozva és vezekelve. A turisták a Szent lépcsővel párhuzamos lépcsősorokon haladhatnak. A lépcső legtetején egy úgynevezett akheiropoiétosz (Archerpotia), azaz nem kézzel festett ikont őriznek, amely Jézust ábrázolja.
Archerpotia, Krisztusnak az az arcképe, „melyet nem emberi kéz festett”
Sancta Santorum: Művészettörténeti szenzáció a pápák kápolnájában
Az évszázad egyik legjelentősebb művészettörténeti felfedezésének tartják a szakértők azokat a 13. századból származó freskómaradványokat, amelyeket a pápák magánkápolnájának, a lateráni Sancta Santorumnak a restaurálása során tártak fel.
A pápák egykori lakhelyével, a Lateráni-palotával szemben található kis kápolna szélesebb körben inkább arról ismeretes, hogy oldalánál van a Szent Lépcső. Ez a lépcsősor Pontius Pilatus palotájához vezetett, s ezen vitték a római helytartó elé Jézus Krisztust. Korábban a kápolna a látogatók elől zárva van, oda szinte kizárólag csak a mindenkori pápa léphetett be.
A kápolna onnan kapta nevét – a Szentek Szentje-kápolna -, hogy sokáig itt őrizték mindazokat a Krisztussal és a keresztény vértanúkkal kapcsolatos ereklyéket, melyeknek gyüjtését még az első keresztény római császár, Nagy Constantinus édesanyja kezdte meg.
Bár a kápolna oltára fölötti felirat ma is hirdeti: „Non est in toto sanctior orbe locus” (Nincs ennél szentebb hely az egész világon), a relikviák legnagyobb része már nem itt található. A kápolnában maradt ereklyék legértékesebbje talán az Archerpotia, Krisztusnak az az arcképe, „melyet nem emberi kéz festett”. (A legenda szerint a képet Lukács evangelista kezdte festeni, s egy angyal fejezte be.)
A kápolna mai formáját a 13. század végén nyerte el, amikor III. Miklós pápa (1277-1280) újjáépítette. A restaurálási munkálatok során az évszázadok során több rétegben felfestett faliképek alatt olyan freskórészleteket találtak, amelyek a művészettörténészek szerint arra utalnak, hogy a modern gót művészet nem Toscanában született Cimabuéval és Giottóval, hanem ezt megelőzően Rómában, ahová a művészetpártoló III. Miklós számos kiváló festőt hívott udvarába.
A feltárt festmények közül a legszebb III. Miklóst ábrázolja Szent Péter és Szent Pál között. A kép már teljesen mentes a bizánci hatás alól, mely a középkorban egész Itáliában uralkodott. Így feltehető, hogy nem a toszkánai mesterek, hanem e kép névtelen alkotója volt az, aki „lefordította a festészetet görögről latinra”.