A Capitolium dombon lévő Piazza del Campidoglio római teret Michelangelo tervezte 1538-ban. A tér közepén Marcus Aurelius aranyozott bronzszobrának másolata áll, amely a világ legrégebbi lovasszobra. Az eredeti szobor a Palazzo Nuovo múzeumban van.
Az i.sz. 176-ban készült eredeti szobrot 1981-ben emelték le talapzatáról. Kilenc évi munkával restaurálták, s 1990-ben a capitoliumi múzeumban helyezték el, védve a légszennyezés romboló hatásaitól.
A szobrot, amely a középkor kezdetén annak köszönhette megmaradását, hogy sokáig a kereszténybarát Constantinus császár szobrának hitték, Michelangelo 1538-ban vitette a pápák lateráni palotájából a Capitolium dombjára. A rómaiak számára a Capitolium tere üresnek hatott Marcus Aurelius nélkül. Így az a döntés született, hogy a téren a szobor pontos másolatát helyezik el. A másolatról hiányzik az aranyborítás; a szakértők szerint ezzel elkerülhető az az esetleges vád, hogy „hamisítványt” állítottak volna fel az eredeti mű helyett.
A Marcus Aurelius aranyozott bronzszobra mellett a Palazzo Nuovo híres darabja a Haldokló Gall, valamint a Capitoliumi Vénusz.
A Piazza del Campidoglio három oldalán a Michelangelo által tervezett, illetve felújított paloták vannak, amelyek közül kettőben ma a múzeumok működnek. A létesítményeket föld alatti folyosó köt össze.
A két épületet szintén Michelangelo tervezte és a mester halála után Rainaldi fejezte be.
A Palazzo dei Conservatori-ban páratlan szépségű freskók, díszvakolatok találhatók. Itt őrzik mások mellett Romulus és Remus, valamint a farkas híres szobrát és Bernini Medúzáját. Itt található a capitoliumi éremgyűjtemény is.
Romulust és Remust megmentő anyafarkas szobrát IV. Sixtus pápa ajándékozta az intézménynek 1471-ben.
A Romulust és Remust szoptató anyafarkasalakot a XV. században egészítették ki az ikrekkel. A legújabb hipotézis szerint a farkasszobrot nem az etruszkok és nem is a rómaiak öntötték, hanem a középkorban készült. Az alkotást mégsem lehet teljesen középkorinak tartani, mivel a szoborhoz egy, az ókorból megmaradt öntőformát használtak. A művészettörténészek egy része a szobor stílusa alapján az etruszk-római származást hangoztatja, mások a középkori eredetre esküdnek a szoborhoz alkalmazott tipikusan középkori bronzöntési technika miatt. A szobron végzett szénizotópos kormeghatározás szintén a 12-13. századra helyezi az alkotás keletkezését.