Via Giulia
1508-ban II. Gyula pápa elhatározta: széles, egyenes utcát terveztet az érett reneszánsz nagy építészével, Donato Bramantéval (1444-1514), akinek az egyik leghíresebb épülete a Szent Péter-székesegyház.
II. Gyula pápa eme kezdeményezésére egyre több gazdag itáliai család költözött a legfőbb egyházi méltóság nevét viselő utcába. A Római Magyar Akadémiának helyet adó palota a XVII. század első felében Firenzéből Rómába települt Falconieri családé volt.
Ők voltak a pápa sószállítói, tehát dúsgazdagok. Nem véletlen, hogy a Via Giuliát választották, mert a XVI. század elejétől folyamatosan érkeztek a toszkán városból ebbe a római utcába – az összetartozás jeleként – nemesi, polgári családok, bankárok és kereskedők.
Palazzo Falconieri
A Falconieri palota a via Giulián áll, az itáliai barokk építészet egyik legnagyobb alakjának, Francesco Borromininak (1599-1667) a tervei alapján épült.
Az épület a 19. század végén a Medici család birtokába került és erősen historizáló átépítésen esett át. Amikor a magyar állam megvette, szintén végeztek kisebb átalakításokat a palotán, ezek azonban nem voltak olyan drasztikusak, mint a korábbiak.
1927-ben a magyar állam vásárolta meg a Róma központjában álló palotát, így otthont biztosított az épületben a magyar egyházi képzésnek, kutatómunkának.
A Római Magyar Akadémián négy osztály működött: történeti, művészeti, általános és egyházi kollégium, amely 1940-ben önállósult.
A háború után a Római Magyar Akadémia fokozatosan elvesztette kulturális, tudományos intézet funkcióját, a követség osztályaként működött és a Rákosi-rezsim hivatalnokai lakták.
Római Magyar Akadémia
2004 és 2009 között teljesen felújították a Római Magyar Akadémiának otthont adó Falconieri palotát, amely a XVI. század közepén az első palazzo volt a via Julián.
A Falconieri palota mai arculatát az 1640-es években a római barokk egyik legnagyobb építésze, Francesco Borromini (1599-1667) alakította ki.
A felújításra a koronát a Francesco Borromini által a XVI. században épített loggia tette fel. A három osztatu építmény a palazzo tetején van: a nyolc kanyaros kovácsoltvas csigalépcső után lélegzetelállító a látvány, a római tetők és a Vatikán látképével.
A magyar állam 1927-ben vásárolta meg a kivételes értékű épületet, amely azóta is a magyar tudomány, kultúra és művészképzés otthona, sok kiváló tudós, író, festő töltött és tölt rövidebb-hosszabb időt a Római Magyar Akadémián, mint magyar kulturális intézményben.
A Római Magyar Akadémia ajtói megőrizték a palota történelmi titkait
Az olasz főváros Falconieri-palotáként is ismert magyar kulturális intézetének ajtószerkezetein végzett kutatások az épület történetének újabb részleteire derítettek fényt.
A Római Magyar Akadémia (RMA) palotájának ajtajait maga Francesco Borromini, a barokk építészet mestere valósította meg.
A tizenhatodik században épített palota 1640-ben jutott a Falconieri-család birtokába, amely Borrominire bízta az épület átalakítását és bővítését. Így a Tevere folyóra néző palota a korabeli ízlés szerint stukkós mennyezetekkel és gyönyörű lodzsájával gazdagodott.
Később Bonaparte Napoleon édesanyja lakta a palotát, majd a tizenkilencedik század végén Giacomo Medici del Vascello gróf átépítette, 1927-ben pedig a magyar államnak adták el.
Borromini keze nyoma azonban évszázadok elteltével sem tűnt el. A Borromini nevéhez fűződő eredeti kőkeretek és a Borromini-korabeli asztalos szerkezetek túlélték a történelem viharait. Borromini stílusának apró jelei fennmaradtak az ajtókeretekben, faragásokban, a virág- és kagylómotívumokban.
A kutatók szerint Borromini számára a palota átépítése kísérleti időszaknak számított: a Via Giulia utcában magasodó Falconieri-palotában Borromini kipróbált sok mindent, amit az ugyanazokban az években a Róma más pontjain is általa vezetett munkák során alkalmazott, például a nem messzi Néri Szent Fülöpről elnevezett templom melletti Oratóriumban.