A világhírű Garda-tóval ellentétben a kisebb Lago d’Orta sok utazó számára jórészt ismeretlen. Pedig a „Dolce Vita” a varázslatos alpesi vizeken semmivel sem marad el nagyobb szomszédjától, viszont kevésbé zsúfolt.

Az utazók általában a „tócsalád” legnagyobb tagjaira összpontosítanak: a híres Garda-tóra, a kiterjedt Maggiore-tóra és a könnyebben megközelíthető Comói-tóra. Ragyogásuk minden évben számtalan turistát vonz.

Ezzel szemben kisebb „testvérei”, köztük az Idro-tó és a Varese-tó sokkal kevésbé ismertek. De talán a legjobban alábecsült tagja az Orta-tó, amely a hatodik helyen áll az észak-olaszországi „gleccsertavak családjában”.

A mintegy 13 kilométer hosszú és 2,5 kilométer széles Orta-tó a piemonti régió tavai közül a legnyugatibb, a Déli-Alpok festői előhegységében fekszik. Közvetlenül a parton több 1000 és 1700 méter magas hegy meredek lejtői és sziklái emelkednek, és messze fölöttük magasodik a hatalmas Monte Rosa (4634 méter) hófödte csúcsa.

Az Orta-tó hegyvidéki „zártsága” egyszerre átok és áldás a helyiek számára. A települések és az ipar számára rendelkezésre álló korlátozott terület jelentősen korlátozza a régió gazdasági növekedését. Másrészt a tó partján fekvő négy kisváros évszázadokon keresztül meg tudta őrizni sajátos báját és gyönyörű történelmi homlokzatát.

Az Orta-tó legnagyobb városa Omegna. A mintegy 14 500 lakosú kis faluváros a múltban a kiváló minőségű háztartási cikkek gyártásával szerzett magának hírnevet – Gianni Rodari gyermekkönyvíró mellett az egyik leghíresebb személyiség a vállalkozó Alfonso Bialetti volt, aki feltalálta a ma már elterjedt háztartási eszpresszógépet.

A csinos sikátorok, a gyönyörű házhomlokzatok és a Sant’Ambrogio késő román stílusú templom mellett a látogatókat elsősorban az Anello di Quarna miatt vonzza Omegna. A nagy kihívást jelentő, mintegy tíz kilométer hosszú körgyűrűs túraútvonal egy keskeny ösvényen vezet több mint 500 méteres magasságban, gyönyörű erdőkön keresztül, régi templomok és tavak mellett egy olyan kilátóhelyre, ahonnan fantasztikus panoráma nyílik az Ortai-tóra és a mögötte elterülő hegyekre. A túrázóknak körülbelül négy órára van szükségük az útvonal teljesítéséhez.

Az Orta-tó egyik legnépszerűbb települése a keleti parton fekvő Pettenasco családbarát falu, ahol rengeteg szállás és étterem található. A tó túlsó partján fekvő, körülbelül 1600 éves Pella falu viszont inkább a nyugalomra és csendre vágyók és az aktív utazók körében népszerű, akiket a környező hegyekben található túraútvonalak vonzanak.

A Madonna del Sasso zarándokhely az Orta-tó keleti partján egy sziklán található.

A Madonna del Sasso idilli zarándokhelye a Monte Avigno hegység természetét felfedező kirándulók kedvelt megállóhelye. A kilátópont, mögötte egy 1748-as zarándoktemplommal, 638 méter magasan fekvő gránitszikláról figyel Pellára.

A kilátópont, mögötte egy 1748-as zarándoktemplommal, egy 638 méter magasan fekvő gránitszikláról néz Pella fölé. A „Cusio erkélyéről” lélegzetelállító kilátás nyílik a tóra és a Monte Mottarone-ra.

Orta San Giulio Olaszország egyik legszebb faluja, a festői „nyugalom szigete”.

Orta San Giulio festői falu a keleti parton egy szirtfokon, a település történelmi eredete és egyben az Orta-tó turisztikai központja. A barokk és reneszánsz korszakból származó pompás rokokó homlokzatok sorakoznak a középkori óváros sikátoraiban.

Ha a történelmi járdát követjük felfelé, elérjük a több mint 200 éves Santa Maria Assunta templomot, az 1879-ből származó keleti Villa Crespi-t, az Oratorio de San Rocco barokk templomot és a Sacro Monte d’Orta zarándokhelyet, amely San Giulio fölött mintegy 90 méterrel emelkedik egy szoborparkban, 20 kápolnával Szent Ferenc tiszteletére, és az Unesco világörökség része. Gyönyörű kilátásainak és panorámáinak köszönhetően San Giulio értékes tagja az „I borghi più belli d’Italia”, azaz Olaszország hivatalosan legszebb falvainak válogatott körének.

A San Giulio éttermeiben az ínyenceknek kínált kulináris élvezetek szintén kitűnőek. Andrea Monesi Michelin-csillagos séf a Locanda di Orta étteremben és Antonino Cannavacciuolo az ötcsillagos Villa Crespi szálloda éttermében, két nemzetközi hírnévvel rendelkező kulináris  vendéglátóhely is található a kis faluban.

A a félsziget régi villákkal, pálmafákkal és magnóliákkal szegélyezett sétányán rododendronok, kaméliák és rózsák illata lengi körül a látogatók orrát.

Az 1880-ban épült Villa Motta kertje a rengeteg növénynek köszönhetően egész évben virágzik. A Piazza, amely 1228 óta heti piacként szolgál, ajánlott célpont a folyóparton való sétához. Minden szerdán a kereskedők a régióból származó zöldségeket, gyümölcsöket, kolbászt és sajtot kínálnak eladásra. Ugyanakkor a főtérről naponta indulnak kompok San Giulio szigetére.

San Giulio szigetének varázsa már messziről látszik. Bármelyik partról is nézzük a tó csillogó vizét – a pompás villák és a kiemelkedő püspöki palota pompás koronát tesznek a festői tájra.

San Giulióban taxicsónakok visznek az Orta-tó közepén fekvő gyönyörű szigetre.

Isola San Giulio neve Szent Juliusra vezethető vissza, aki állítólag a negyedik században megszabadította a szigetet a sárkányoktól és a kígyóktól, és akit később ezüst maszkjával és ezüstcipőjével együtt a sziget bazilikájában temettek el. Az évszázados, pompásan díszített templomhoz hasonlóan érdemes megnézni az egykori püspöki palotát, amelyet az 1970-es évek óta bencés kolostorként használnak – az apácák a sziget egyetlen lakói.

A „csend szigetének” békéjét és nyugalmát csak a nyári hétvégéken törik meg a Milánóból és Torinóból érkező kirándulók. A tó közepén fekvő hely varázsát azonban még így is teljes egészében ki lehet élvezni a gyönyörű villák és virágos előkertek mentén tett hosszú séták során. A nyaralási szezonban a San Giulio ódon házai rendszeresen számos kulturális rendezvény, köztük az Ősi Zene Fesztiváljának hátteréül szolgálnak.

A legjobb kilátás az észak-olaszországi hegyvidéki tóvidékre egészen a Monte Rosa hegységig a Monte Mattarone 1491 méter magas hegyéről nyílik, amely az Orta-tavat a Maggiore-tótól elválasztja. A csúcsra autóval vagy a gyönyörű erdőkön, idilli tavak mentén és a 700 növényfajjal rendelkező „Giardino Botanico Alpinia” nagy botanikus kert mellett vezető túraútvonalak hálózatán keresztül lehet feljutni.

Sok hegyikerékpár- és siklóernyő-rajongó keveredik a kirándulókkal, akik egyszerűen csak élvezik a kilátást, vagy szórakoznak a nyári szánkópályán. Télen, amikor elég hó esik, a sportos turisták síléceken vagy snowboardokon száguldanak le a lejtőkön. A téli sportokat azonban egy szörnyű baleset után szigorúan korlátozzák. Egy felvonó gondola 2021-ben lezuhant. Tizennégy ember meghalt. Azóta további intézkedésig (2023 júliusától) leállították a működést.

A többi észak-olaszországi gleccsertavakhoz hasonlóan az Orta-tónál sem mindig könnyű könnyen vízhez jutni. Egy gyors megmártózáshoz kihasználhatja a tóparti sétányon található számos stéget, lépcsőt és néhány mini strandot. A víz maximális hőmérséklete nyáron 25 fok.

Hosszabb fürdőzésre érdemes a magán üzemeltetésű, éttermekkel és egészségügyi létesítményekkel ellátott fürdőhelyeket választani, köztük a nyugati parton található Luci Sul Lago éttermet és a Spaggia Libera Miami kemping mesterséges strandját, amelynek déli oldalán egy szomszédos nyilvános strand található.