Nafplio az egyik legszebb település Argolisban, a Peloponnészosz keleti részén; a város volt az első görög köztársaság fővárosa, a görög szabadságharcot követően, 1821-től 1834-ig.

A város története

A mitológia szerint a várost Nafplios alapította, Poszeidónnak és Anymone, Danaus király lányának a fia; Pausanias ókori író szerint egyiptomi bevándorlókat telepített le. Később a lakosai résztvettek a trójai háborúban és az Argonauták expedíciójában az Aranygyapjúért.

Eredetileg önálló, független városállam volt, majd később Argosz része; egy idővel már csak Argosz kikötőjeként emlegetik. Régen állítólag állt itt egy Poszeidón templom és egy Kanatusz nevű forrás, ahol Héra évente megújította a szüzességi fogadalmát.

Nafplio a római időkben hanyatlásnak indult, és csak a bizánci korban virágzott fel újra. Francia keresztesek, velencei kereskedők, akik a Levantei út egyik legfontosabb állomásának tartották, és török hódítók mind itt hagyták a nyomukat, és évszázadokon át befolyásolták a kultúrát, az építészetet és a szokásokat. A város mind a mai napig tele van az ókori emlékek mellett középkori kastélyokkal és szobrokkal, török szökőkutakkal, velencei és neoklasszikus épületekkel.

A görög szabadságharcban Nafplio egy oszmán központ volt. Csak hosszú ostrommal és a város éheztetésével sikerült visszafoglalni; majd fontos erődrendszere miatt az ideiglenes kormány székhelye lett. Az új felszabadított görög állam első kormányfője, az új államalapítónak tartott Joannisz Kapodisztriasz itt lépett Görögország földjére először 1828. január 7-én, és 3 évvel később itt ölték meg. A merénylet után anarchia tört ki, és csak I. Ottó király érkezésével lett újra rend. Nafplio az új Görög Királyság fővárosa maradt 1834-ig, amíg Ottó Athénba nem költözött.

Nafplio éghajlata kifejezetten napos és enyhe, még a görög viszonyokhoz mérten is, ennek megfelelően népszerű az athéni lakosság körében is, mint egynapos vagy egy-egy hétvégére szóló kirándulások célpontja. A város könnyűszerrel elérhető Athénból a sűrűn közlekedő menetrend szerinti buszjáratokkal.

Látnivalók

Óváros. Az óváros nagy része maga is egy, az öbölbe benyúló kis félszigeten terül el, amely félsziget alakja révén egy természetesen védett öböl alakult itt ki. Szinte teljes egészében a középkorból maradt fent, a szűk macskaköves utcákat csak néhány neoklasszikus épület szakítja meg.

Szindagma tér. Az olasz stílusú főteret több történelmi épület is szegélyezi. Itt áll a régészeti múzeum fontos leletekkel, amely egész Görögország egyik legjobb állapotban megmaradt velencei épülete. Két török mecset is található a tér mentén, ezek közül az egyik ma színház, a másik az első görög parlamentnek adott helyet. Nagyon közel áll az Agiosz Szpiridonasz templom, amely előtt gyilkolták meg Joannisz Kapodisztriasz görög kormányzót a szabadságharc után, és az Agiosz Georgiosz templom, amelyben több fontos freskó, köztük Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora festményének a másolata található.

Görög parlament. A Szindagma téren álló görög parlament eredetileg egy 1730-ban épült török mecset volt. A hagyomány szerint egy gazdag aga építette, engesztelésül bűnei miatt: megölt két velencei fiatalt, akik egy kincsért jöttek vissza Nafplioba, amelyet még az apjuk rejtett el a velencei uralom alatt. Az aga megtalálta a kincsestérképet, és a két fiatal kiiktatásával megtartotta magának az egész zsákmányt. Később, megbánása jeleként a lopott aranyból felépítette a mecsetet, amelyet ma Aga-Pasaként ismernek, és kiállításokat tartanak benne.

Palamidi erőd. Az erődöt 216 méteres magasságban építették a velenceiek barokk stílusban, majd 1715-től több mint száz évig török kézen volt. A városból közel 1000 lépcsőn lehet feljutni, belépődíjas, ennek köszönhetően a kilátás csodálatos fentről. 1685-ben a Velencei Köztársaság visszahódította a várost, és az általa alapított „Moreai királyság” székhelyévé emelte. Ekkor épült a Palamidi-erőd, amivel tovább erősödött a város, azonban az itt állomásozó katonák létszáma mindössze 80 fő volt, így a törökök könnyűszerrel visszafoglalták 1715-ben. Palamidi később még a görög szabadságharc idején is fontos szerephez jutott, itt őrizték az egyik legnagyobb hőst, Theodorosz Kolokotroniszt.

Bourtzi, apró erődsziget Nafplio közelében. A velenceiek által épített erődítményt egészen 1865-ig használták védelmi célokra. Ekkor egy hatalmas fémlánccal össze volt kötve a parttal, hogy megvédje a kikötőt az ellenséges hajótámadásoktól. 1860-tól itt végezték ki a Palamidi erődben őrzött foglyokat. Az 1970-es évek óta turisztikai célokat szolgál, a városból kishajóval érhető el. Ez Nafplio legtöbbet fényképezett pontja.

Akronafplia. A sziklás félsziget, amely Nafplióból nyúlik be a tengerbe, az ókor óta mindig lakott volt. A mai, megerősített formája a 16. században alakult ki, a velencei uralom alatt. A franciák ide telepítették az adminisztratív központokat, és ők építették ki a falakat is a két bástyával. A velenceiek ezeket erősítették meg a törökök ellen, és ez a része, a Castello di Toro van ma is a legjobb állapotban; tökéletes példa a reneszánsz stílusra. Egy másik bástyán, a Pende Adelfián, amelynek neve öt testvért jelenet, még öt ágyú is van a mai napig. A török uralom alatt a lakosság egy része itt lakott, majd a második velencei uralom alatt leköltöztették őket, és már csak katonai célokra használták a várat. Ezután 1970-ig börtön volt, majd 1971-ben egy hatalmas hotelt építettek ide, néhány helyen még a régi várfalat is lerombolva.

Bajor oroszlán. Az Agii Pandesz templom mögött egy hatalmas oroszlánt véstek a sziklába a 19. században a luzerni oroszlán mintájára. A szobrot I. Lajos bajor király rendelte, aki I. Ottó görög király apja volt, a tífuszjárványban meghalt bajor katonák emlékére. Őket az alatta található parkban temették el eredetileg, és csak később vitték át a sírokat egy templomba.

Arvanitia sétány. A sétány közvetlenül a tengerparton fut végig a sziklák tövében, 1 km hosszan. Még egy sziklába vájt kiskápolna, a Panagia tisz Szpiliasz (vagy Santa Maria della Grotta) is található az út mentén. A végén a város strandján fürödni is lehet.

Trianon. A Trianon nevű mecset a legidősebb mecset a városban, nagyban befolyásolva a bizánci építészeti stílus által. A 16. század második felében épült az első török uralom alatt, és Nafplio legrégebbi háza. Stílusa különbözik a Szindagma téri mecsetektől, amelyben már az oszmán építészet dominál. A velenceiek alatt padovai Szent Antal katolikus temploma volt. Nevét az 1915 után benne működő egy Trianon nevű moziról kapta; ma már színház található benne.