A mintegy 14,2 négyzetkilométeres Mondsee-tó az egyetlen a Salzkammergut nagy tavai közül, amely kizárólag magántulajdonban van. Felső-Ausztria területén fekszik, déli partja Salzburggal alkotja a határt.

A tó tulajdonosa Nicolette Waechtert még mindig régi arisztokrata titulusával emlegetik a tó körüli településeken. Ő az Almeida grófi családból származik, amely a nyolcvanas évek közepéig a Mondsee kastélyt is birtokolta. Waechter 1976-ban lett a tó tulajdonosa, miután testvére fiatalon meghalt. 2024-ben a 76 éves nő fiatalabb kezekbe, lányának adta a Mondsee-t

16 évvel ezelőtt nagy volt a felzúdulás, amikor a „grófnő” el akarta adni a tavat. Akkoriban úgy hírlett, hogy a kért ár 2,5 és 16 millió euró között volt. Félő volt, hogy külföldi befektetőknek adják el. Felső-Ausztria tartomány Salzburg részvételével akarta megvásárolni a tavat. Ez azonban nem valósult meg: Nicolette Waechter elutasította, hogy megváljon a tótól.

A tavon és a tó körül található mólók, kunyhók és bóják (csak ezekből 200 van) sok bérlője valószínűleg fellélegez, hogy a Mondsee a családban marad.

Mondsee-ben egy világörökségi helyszínre is vigyázni kell. A tó sekély vizében rejtőzködve őskori cölöplakások maradványai találhatók. Ezek 2011-ben kerültek fel az Unesco listájára az Attersee halomsáncokkal együtt. Történetüket a Mondsee egykori kolostorhelyiségeiben található Pfahlbaumuseum-ban lehet felfedezni. Johannes Pfeffer, a múzeum elnöke szerint: „Az előző tulajdonos mindig hűségesen viselkedett a világörökségi helyszínnel és annak védelmével kapcsolatban”.

A Mondsee őskori titka

Mondsee tó partján állott egykor az a település, amelyet egy ősi szökőár pusztított el. A falu 20-50 sárral betapasztott fakunyhóból állt. A nők kagylókkal díszített lenvászon ruhát hordtak, míg a férfiak ponchót és szandált viseltek.

A Kr.e. IV. évezredben hasonló tóparti települések egyaránt megtalálhatók voltak a mai Ausztria, Franciaország, Olaszország és Svájc területén. A lakosok leginkább halászatból és vadászatból éltek: a földművesség és az állattartás még viszonylag gyermekcipőben járt, a tóparti településeken ritkaságszámba ment a tej és a sajt.

A szemetet a házak mellé halmozták, s a mosogatással sem igen vesződtek: a régészek olyan edényekre bukkantak, amelyekben az ételmaradékok és a csontok a szó szoros értelmében beleégtek az agyagba.

Ami megkülönböztette a Mondsee tó partján élőket kortársaiktól, az a viszonylag fejlett fémművesség, ami ritkaságszámba ment a korabeli Európában. Ismerték a rézérc lelőhelyeket, ahogy a fémöntés fortélyait. A rézből különböző eszközöket és fegyvert készítettek.

Fatörzsből vájt csónakjaikon bejárták a régió folyó menti településeit, ahol eladták termékeiket. Még Ötzi, a Dél-Tirolban 1991-ben megtalált jégember is mondseei rézből készült baltát tulajdonolt.

Látnivalók

Mondsee: Szent Mihály templom – Muzsika hangja forgatási helyszíne: az esküvői jelenetet itt vették fel. Itt látható Ausztria egyetlen, fennmaradt gótikus kolostorkönyvtára.

Pfahlbaumuseum. A tó sekély vize őskori cölöplakások maradványait rejti. Világörökség.

Mondseer Rauchhaus/Mondseei füstölőház, Mondsee: A régi paraszti élet emlékeit mutatják be. Milyen eszközökkel dolgoztak, milyen ruhákat hordtak, hogyan éltek, milyen eszközöket használtak a környéken élő parasztok.

Mondseer Einbaum: Még az második világháború után is készítettek olyan halászcsónakokat, amelyeket egyetlen nagy fából faragtak ki. A mondsee-i parti sétányon található.

Mondsee alpesi tófürdő (Alpenseebad): Pihenőpázsit, stégek, 108 m hosszú vízicsúszda, játszótér, vízisí-centrum.