II. Gyula pápa 1505-ben adott megbízást a reneszánsz mesternek síremléke elkészítésére. II. Gyula 1513-ban meghalt, de a Mózes-alak csak 1540-ben került a síremlékre.
A legenda szerint maga a mester is olyan elevennek találta a carrarai márványból, 235 cm magas elkészült szobrát, hogy többször felszólította: „Beszélj már!”. Amikor a műalkotás tovább hallgatott, a legenda szerint vésőjét a Mózes alak térdéhez vágta – az állítólagos bevágódás ma is látható.
A feszültséggel teli, erőteljes szobor azt a pillanatot jeleníti meg, amikor Mózes, a Sinai-hegyről lejőve, a tízparancsolattal a kezében, felismeri, hogy népe a bálványimádás bűnébe esett.
A szobrot csodálva feltűnik, hogy a Mózes homlokán ördögi szarvak éktelenkednek. A reneszánsz idején ugyanis széles körben elterjedt ábrázolásmód Szent Jeromosnak „köszönhető”, aki Mózes ragyogó arca esetében a héber „karnu” (szarv, fénysugár) kifejezést „cornutának”, azaz szarvval ellátottnak fordította latinra.