Pál apostol sírja fölé emelték a római, falakon kívüli Szent Pál-bazilikát (Basilica di San Paolo fuori le Mura), amelyet már a II. században is felkeresték külföldi zarándokok.
Jézus tanítása Pál misszióján keresztül lépett ki az eredeti kulturális közegből, és Pál pogány missziójának elfogadása alapvető változást hozott a keresztény egyház későbbi magatartásában a különböző kultúrákkal kialakított viszonyában. A szó szoros értelemben vett keresztény teológia tehát Pál munkássága eredményeként születik meg.
Egy részleges tudományos kutatás eredményei arra engednek következtetni, hogy valóban Szent Pál apostol földi maradványait tartalmazza az a római szarkofág, amelyet még soha nem nyitottak fel, de amely a keresztény hagyomány szerint az apostol sírja.
A kutatók egy apró nyíláson keresztül egy különleges szondát juttattak be a szarkofágba, amelynek segítségével apró csontdarabokat hoztak ki belőle. Ennek radiokarbon (C-14) kormeghatározásos vizsgálata kimutatta, hogy az az ember, akit itt eltemettek, az I. és a II. század között élt.
Ez megerősíteni látszik azt az egyöntetű és soha nem vitatott hagyományt, hogy Pál apostol földi maradványairól van szó.
A szonda segítségével előkerültek a sírból egy értékes, arannyal átszőtt bíbor színű lenvászon és egy lenszálakkal szőtt kékszínű szövet maradványai.
Pál a történeti kutatások alapján valószínűleg Kr. u. 8-ban született Tarsusban, a mai Törökország délkeleti részén.
Pál alakja azzal is kiemelkedik apostoltársai közül, hogy az ő élettörténete a legismertebb, mert a Szentírás Apostolok cselekedetei című könyve kizárólag az ő hittérítő tevékenységéről szól, más missziós tevékenységére nem szentel egy egész könyvet a Biblia. Emellett a Szentírás szerzői közül ő írta a legtöbb hiteles, kanonizált fejezetet. Működésének köszönhetően alakultak ki az első ősegyházi közösségek azokon a területeken, ahol az ott élőket megtérítette.
Születésének napját csupán hozzávetőlegesen lehet kikövetkeztetni az Újszövetségből. Itt ugyanis megemlítik, hogy Achaia római provincia helytartója, Gallio fogadta térítő útja során. A prokonzul egy felirat alapján Kr. u. 51-ben töltötte be ezt a tisztséget, a történészek ebből visszaszámolva valószínűsítik Szent Pál születési évének Kr. u. 8-at.
Eleinte rabbiként a zsidó hitet védelmezte a keresztényekkel szemben, olyannyira, hogy még a római birodalom határain kívülre is üldözte őket. Miután Jézus látomásban megjelent neki, keresztény hitre tért, ez volt a nevezetes „pálfordulás”. Ezután ugyanakkora vehemenciával, amekkorával addig üldözte a kereszténységet, Krisztus vallását kezdte hirdetni a Földközi-tenger keleti partvidékén.
Missziós tevékenysége húsz évig, Kr. u. 65-ben bekövetkezett haláláig tartott, ennek során eljutott a Közel-Keletről egyes feltételezések szerint egészen Hispániáig, utóbbi területen azonban nem aratott sikert. Járt a római birodalom több tartományi székhelyén, így Athénben, Thesszalonikiben (ami később ortodox központtá vált), Philippiben, Korinthoszban és Bereában, de a mai Törökország területén is, többek között Laodiceában, Ikoniumban és Efezus térségében.
Pál apostol élete utolsó éveiben az Égei-tenger vidékén térített, ott fogták el a római katonák, mivel akkor még üldözött vallás volt a kereszténység. Első fogságából megszökött, majd másodszor is börtönbe került, halálra ítélték. Mivel római állampolgár volt, nem keresztre feszítették, hanem lefejezték Róma határában. A katolikus legenda szerint a levágott fej hármat ugrott, s ott három forrás keletkezett, ami a mai napig is létezik.
Halálának feltételezett helyszínén épült meg a Falakon Kívüli Szent Pál-bazilika, ahol jelenleg is található a sírja. A székesegyház rövid időn belül zarándokhellyé vált. Az ide látogatók XVI. Benedek pápa dekrétuma szerint teljes búcsút, azaz bűneik alóli feloldozást kapnak.
Kolostorkert
A Szent Pál apátság bencés szerzetesei, akik évszázadok óta őrzik Pál apostol sírját, létrehozták a kolostorkertet, amelyben a Bibliában említett gyógynövényeket és fákat termesztik.
Egy pompás oázis, amely ideálisan reprodukálja a bibliai Édenkertet, egy időtlen hely, ahol meditálni és elmélkedni lehet a természet keresztény és szerzetesi látásmódjáról, elmerülve az örök forrásban. Egy botanikai-tudományos, de egyben teológiai, filozófiai és irodalmi útvonal. A különböző környezetek között megcsodálhatjuk az Orto dei semplici-t (hortus simplicium), ahol az évezredes bencés hagyomány szerint a szerzetesi patikában kapható fitoterápiás szerek előállításához használt officinális növényeket termesztik.
2007-ben a konyhakertben végzett ásatások során ókori építményekre bukkantak, köztük egy kis harangtorony alapjára – az ilyen típusú építmény legrégebbi Rómában fennmaradt példájára -, a „szegények házaihoz” kapcsolódó, az 5. század végéről származó épületekre és egy oszlopos oszlopcsarnok maradványaira.